Gyantáról

...

A XVI. század török pusztításaikor a vidék befogadta a protestantizmust, majd 1856-ban új templom építésébe kezdtek a debreceni nagytemplom mintájára. Ez a templom 800 fő befogadására volt alkalmas, és hétről hétre megtelt az igét hallgatókkal. Gyanta ekkor virágzó település volt: majd kétezer lakosán, sok messze földön ismert és elismert iparosán kívül volt saját iskolája, óvodája, postája, szállodája is.
Ezt a virágzást törte meg először az első, majd a második világháború. Az évekig elnyúló nehézségek közül azonban kiemelkedik egy nap, amit a tilalmak ellenére nem feledtek el a helyiek.
1944. szeptember 13-án a magyar honvéd csapatok betörtek Dél-Erdélybe, elfoglalták Aradot, előnyomultak a Fekete-Körös völgyébe is, megszállták Gyantát, majd a Vaskóh környéki Biharlonkához érve szembetalálták magukat a szovjet hadsereg hatalmas túlerejével, és kénytelenek voltak visszavonulni. Feladták Gyantát, majd Aradot is. Ezek a hadműveletek mindkét fél részéről jelentős emberáldozattal jártak. Szeptember 24-én a honvéd sereg után nyomuló harmadik hegyivadász román hadosztály katonáinak egyes osztagai nagyszámú környékbeli fiatal önkéntes kíséretében bevonultak Gyantára, és ott tisztázatlan eredetű puskalövéseket hallva tábornokuk elrendelte Gyanta teljes magyar lakosságának kiirtását és a falu felégetését. Mivel a tisztek között nem akadt önként vállalkozó, így a parancsot egy fiatal, Bridea nevű századosnak és csapatának kellett végrehajtania. Akit csak össze tudtak szedni rejtekhelyeikről, kortól és nemtől függetlenül, azt a falu határában lelőtték, és másnap egy jelöletlen sírba temették. A tábornoki parancsot negyvennyolc ember halála teljesítette be. A parókiát felgyújtották, ahonnan augusztusban hurcolták el Boros Ferenc lelkipásztort, és ahol pár nappal azelőtt magyar tisztek voltak elszállásolva. A katonák raboltak, fosztogattak, gyújtogattak.

...

Forrás: reformatusokklubja.network.hu